Tisztelt Miniszter Úr!

A magyar társadalom felelős felnőtt tagjaként fontos nekem, hogy a gyermekeket valóban megvédjük, támogassuk, hogy szerető családjaikban nőhessenek fel. Fontos nekem, hogy a gyerekekben a jövő lehetőségét lássuk, ezért közösen munkálkodjunk!

Ezért kérem, hogy segítsen a szegény családoknak, ennek érdekében haladéktalanul alakítson ki érdemi párbeszédet a gyermekvédelmi szakma képviselőivel, illetve kezdeményezzen jogszabálymódosítást az alábbi szempontok szerint:

  • érvényesüljenek a jogszabályi tilalmak: az anyagi okból kiemelés tilalma, a hátrányos megkülönböztetés tilalma
  • legyen a gyermekvédelmi munka gyermekközpontú, rendszerszemléletű, és koncentráljon a megelőzésre
  • legyenek valóban elérhetőek az ellehetetlenült körülmények között élő családok és gyermekek számára a törvényileg garantált átmeneti elhelyezési lehetőségek
  • legyen hatékonyabb a jelzőrendszeri együttműködés
  • biztosítsa az állam a szakemberek szakmai felkészültségét, továbbképzését
  • növeljék jelentősen az alapellátás állami költségvetési támogatását, tegyék érdekeltté a magas színvonalú alapellátásban a fenntartó önkormányzatokat
  • ne hagyja a magyar állam elszegényedni a családokat, a kormányzat valósítson meg valóban esélyegyenlőséget garantáló szociálpolitikát!

Miközben a Gyermekvédelmi törvény alapelvként vallja a családok védelmét, a gyermekek családban való felnövekedésének támogatását, addig évről évre egyre több gyermek nevelkedik állami gondozásban, a családjától távol. A legfrissebb adatok szerint Magyarországon ma több mint 23 ezer fiatal él nevelőszülőnél vagy intézetben (azaz, szakellátásban). Bár a törvény kifejezetten tiltja, a családok szétszakításának elsődleges oka– közvetlenül vagy közvetve – még mindig a családok szegénysége. A társadalom perifériáján élők körében messze felülreprezentáltak a roma családok, továbbá, a gyermekvédelemben dolgozók munkáját esetenként a romákkal szembeni előítéleteik is befolyásolják, így a cigány származású gyermekeket aránytalanul sok esetben szakítják el a hatóságok a szüleiktől.

Bár vannak esetek, amikor kifejezetten szükséges az állam beavatkozása a gyermeki jogok érvényesülése érdekében, de egy létminimum közelében élő, ám gyermekeit szerető és nem bántalmazó család esetén a legrosszabb, ami a gyermekkel történhet, hogy ha eltávolítják a számára alapvető érzelmi köteléket jelentő szüleitől. Ez utóbbi esetre teszi az állam feladatává a törvény a nehéz sorsú családok támogatását, segítését.

Ezért alulírottak, felszólítjuk a magyar kormányt, hogy segítsen a szegény családoknak, ennek érdekében haladéktalanul alakítson ki érdemi párbeszédet a gyermekvédelmi szakma képviselőivel, illetve kezdeményezzen jogszabálymódosítást az alábbi szempontok szerint:

1. Érvényesüljenek a jogszabályi tilalmak: az anyagi okból kiemelés tilalma, a hátrányos megkülönböztetés tilalma
A Gyerekvédelmi törvény. szerint az állami szervek „a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítva járnak el.” Azaz, a gyermekek védelmét ellátó helyi önkormányzatok, gyámhatóság kötelessége a gyermekek egyenlő bánásmódhoz és családban nevelkedéséhez való jogának betartása.

2. Gyermekközpontú, rendszerszemléletű, megelőző szociális munkát!
Csak szakmailag felkészült, ellátható mennyiségű esetszámmal dolgozó, szupervízióval megtámogatott szakemberek tudnak az ügyfelek magánéletét és méltóságát tiszteletben tartó, de mégis folyamatos jelenlétet biztosító intenzív családmegtartó szociális munkát végezni. Csak a megelőzésre hangsúlyt fektető, rendszerszemléletű szociális segítő munka érhet el valós eredményeket. Ehhez a magyar államnak kötelessége biztosítani a feltételeket.

3. Átmeneti elhelyezési lehetőségeket!
Az alapellátásbeli szolgáltatásokat jelentősen fejlesztenie kell az államnak, és azokat az átmeneti elhelyezési formákat is biztosítania kell a családok számára, amelyek hiányában a szegény családok hajléktalanná válnak, és elveszítik a gyermekeiket.

4. Jelzőrendszeri együttműködést, protokollt, utánkövetést!
Ahhoz, hogy szakmailag védhető, etikus és előítéletmentes döntések születhessenek a gyerekek „legfőbb érdeke” szempontjából, a magas szintű szakmai felkészültség a szociális segítő szakmában dolgozók számára elengedhetetlen. A hibás intézkedések érdemi kivizsgálását és az erre építő, rendszeresen felülvizsgált szakmai protokollok kidolgozását is biztosítani kell ahhoz, hogy a gyermeki jogok valóban megvalósulhassanak. Az esetek kivizsgálásának lényege nem a gyermekvédelmi láncolat legalján levő szociális munkás felelősségre vonása és elbocsátása kell, hogy legyen, hanem az eset mögötti rendszerszintű szakmai probléma megvizsgálása és javítása.

5. Biztosítsa az állam a szociális munkások szakmai felkészültségét, továbbképzését!
A családmegtartó, rendszerszemléletű szociális munkához nemcsak pénz, hanem nagyon jól képzett, megbecsült szakembergárda is kell! Ehhez alapvető feltétel, hogy csak kellően képzett szakemberek dolgozhassanak a gyermekvédelmi rendszerben, akiknek képzése, továbbképzése során nagy hangsúlyt fektessenek az előítéletmentes, multikulturális szemléletű, a kliensek méltóságát tiszteletben tartó, családokat hatékonyan segítő szakmai hozzáállásra.

6. Növeljék jelentősen az alapellátás állami költségvetési támogatását, tegyék érdekeltté a fenntartó önkormányzatokat a magas színvonalú alapellátásban!
A gyermekjóléti alapellátást biztosító önkormányzatokat érdekeltté kell tenni a jó minőségű gyermekjóléti szolgáltatás fenntartásában! Ameddig az önkormányzatok a gyermekek családban tartásában anyagilag ellenérdekeltek, addig nem tud hatékonyan működni a minőségi, valós segítséget nyújtó alapellátás. A központi költségvetést át kell strukturálni annak érdekében, hogy az alapellátás finanszírozottsága jelentősen megnőjön.

7. Esélyegyenlőséget megvalósító szociálpolitikát, anyagi biztonságot a családoknak!
A családok jövedelmi biztonságát és életesélyeik növelését számos kormányzati eszköz szolgálhatná, többek között a támogatások és a szolgáltatások célzott fejlesztésén; az adórendszeren; a valós munkaerőpiaci foglalkoztatáson és a szociális bérlakás-hálózat fejlesztésén keresztül. Hagyjon fel a kormány a szegényellenes szociálpolitikával!

8. Legyen érdemi párbeszéd a kormány és a szakma között!
A gyermekvédelmi szervezetek régóta felhívják a figyelmet a fenti problémákra, számtalan jelentés, tanulmány jelezte már a rendszerproblémákat. A fenti szakmai javaslatokról érdemi párbeszédet kell folytatni a döntéshozóknak a szakmai és civil szervezetekkel!

Kiemelt támogató szervezet:

Támogató szervezetek:

Támogató szakemberek:

Dr. Darvas Ágnes, szociológus
Dr. Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő
Halász Anna, pszichológus
Dr. Herczog Mária, gyermekjogi szakértő, a Család, gyermek, ifjúság Egyesület elnöke
Dr. Lux Ágnes, gyermekjogi szakértő